karácsonyi* levlap
lengyel vonaton
szopogatócukorkát
s vizet osztanak
/
23-a van, s a mai napom első felét is az erdőben töltöm. A tegnap volt egyedüli kivétel, már hajnalban erősen esett, szóba sem került, hogy gombászhatnék. Ma sem azt teszem, csak egy giccsbe forduló sétára indultam, talpam alatt friss hó ropog és az egyik gombászösvény legmagasabb pontjáról nézek túl Sopotra és mögötte a tengerre, ami nyáron a lombkorona-takarásban nem látható, hasít a téli reggelben a napsütés, vörösbarnán ellobbanó árnyakat vetít a fák közé, nem kell aggódni, tündér volt vagy vaddisznó, más opció nincsen. Látom az egyik közeli felhőkarcolót is és a pillanat párhuzamában értem meg, miért indokoltak meg ezek a tengerpart közelében.
/
(A kötelességek feszültségeinek
kereszthuzata erőszakolja meg a reményt,
ami 20 éve elzuhant és most újra felmerült,
hogy a balti habokban fuldokoljon.
Se csönd, se béke, se fény,
Krisztus ígérete a csillogással
mérgező zajban elmarad,
fogalmaink színeváltozása
az elmélyülésből lett kufáröröm.)
/
óú
eressz el, Szilveszter, eressz el,
ahogy lötyögő ereszcsatornát
ereszt el a porladó vakolat
az évadváltó szélben.
/
*nem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése