ÖI esszenciák

 (a croissant útja

realista jelenet

írta a kutyám

szereplők:

a futár;

Tóth Tibor, a férjem;

ölebünk: Eb.

engem Tóth Tiborné özv. Talján Tibornénak hívnak,

de mindenki csak a lánykori nevemen szólít,

özv. Talján Tibornénak. én rendeltem a croissant-t.) 

[(szeretett kortársversem tulajdonjogát eladnám,

esetleg egyperces novellára cserélném.) 

(EhSMS

"hogyne, jol vagyok, kerdesed koszi.

meg idoben kierkezett a rohammento.

(persze hazudok, kesve jott. mar odaat

kormolom le ezt az ideat.)")] 

(/verz

a malac, a béka, az oroszlán és a teknős elmentek elefántra vadászni a lepkeboltba, de a Bródy Jánoson kívül mást nem találtak a virágporsárkányok között. talán a hozzáállásuk volt határtalanul aranycsináló, vagy elfelejtették Exupéry-t, ugyanis a béka kalapot viselt, viszont rajta kívül még senki nem tanult meg beszélni, így a béka úgy döntött, nem is figyelmezteti a többieket arra a gyanúra, hogy a Bródy miért csahol, ill. azt a véleményét is a véka alá rejtette, hogy a kígyót kéne megkérdezni az elefánt hollétéről. az események forgatagában arra sem lettek figyelmesek, hogy az üzletbe időközben vérszomjasan betámadó Örkény a színjátékot figyelve már a Bródy térdét csapkodja a röhögéstől, aki ettől menten ihletbe esik, fizet és csóválva távozik. a malac, a béka, az oroszlán és a teknős időzavarba kerülnek és amint leesik nekik a tantusz, pukk!, transzponálnak egy távoli pozícióba. a tanulság, hogy mindig Örkény marad utoljára.)